Autentikus japán vacsora

Ahogy ígértem, igyekszem belehúzni a bejegyzések gyártásával, amit azt hiszem ezen a hétvégén elég jól sikerült teljesítenem. :) Itt különösen figyeljetek a piros színű szavakra, mert rákattintva linkeket rejtenek. :)

November 11-én, szerdán este Japánba utaztam. Na nem a szó szoros értelmében, de kulturálisan mindenképp. :) A napköziben van egy japán kislány, Niko, akinek az anyukája, Yuki, meghívott magukhoz vacsorára. Egyrészt, mert nagyon kedves, másrészt meg persze mert nagyon jóban vagyok Nikoval. Varrtam az egyik plüss macskájának egy kis kabátkát, ami nagyon lenyűgözte a családot... :) Yuki nagyon örült neki, mikor mondtam, hogy nagyon szeretem az ázsiai konyhát. Külön kiemeltem, hogy nem kell semmin sem változtatni, minden legyen autentikus japán, ahogy amúgy is készítenék. Így is lett. Végre megismerhettem mást is a sushin és a remenen kívül (amelyek amúgy talán a legkedvencebb ételeim). Az apa, Kiyo főzött, aki egyébként karmester, ezért nagyon sokat van külföldön. A kép segítségével felsorolom, hogy mi volt a menü.

Az érkezéskor 4 salátaféleség volt az asztalon. A képen bal oldalon az első tálban látható az algasaláta uborkával. Mellette, középen pedig tofu. Már sajnos nem emlékszem, hogy mi volt az a kis fekete valami benne, talán az is alga volt, csak más formában. A harmadik tálkában felül pedig krumplisaláta van, persze ez is japános ízvilágú. Az alsó tálkában jamgyökér látható, ami kb. gyufaszál vékonyságúra volt vágva, és őrölt shiso levéllel volt megszórva. Először ez a négy tálka volt az asztalon. Miközben mi az asztalnál ültünk és elkezdtünk enni, Kiyo folyamatosan főzött, gondoltam, lesz mellé még valami.

Mikor már végigkóstolgattam a salátákat - ami mind nagyon finom volt -, utána kaptam egy kis tálkába rizst (olyan igazi japán ragacsosabb rizst :) ), valamint hozzá egy kis halikra rudat, ami a képen középen a kis zöld tányéron látható, és mentaiko a japán neve. Ez is nagyon finom volt, elég sós, ezért nagyon jól passzolt a semlegesebb ízű rizshez. Kaptam mellé egy kis uborkát is (nukazuke), ami a mi savanyú uborkánk megfelelője, csak az elkészítés módja teljesen más. Kiyo egy nagy műanyag dobozból ásta elő, ami mintha földdel lett volna tele...érdekes látvány volt. :D Mint utólag kiderült, az rizskorpa volt, ebben kell fermentálni az uborkát, ami ezáltal jellegzetes ízt kap. Valahogy így nézett ki (a kép az internetről van, sajnos nem ott fényképeztem, de pont így nézett ki):

Mindezek után már kezdtem igencsak tele lenni, mikor Kiyo tálalta a miso levest (ez nincs rajta a képen), ami javarészt algát és tofut tartalmazott. Ha ez nem lenne elég, végül megérkezett a főétel, az odon, ami a 2. képen legalul látható. Lénygében ez egy leveses egytálétel, amiben volt főtt krumpli, tojás, alga, retek, egy kisebb batyuformájú levesbetét halból és tojásfehérjéből, valamint konjakból készült kocsonyás állagú levesbetét. Egyébként a konjakból csinálják a "no carb" (szénhidrátmentes) tésztákat rendkívül alacsony szénhidráttartalma miatt. Hagyományosan a miso levest kellett volna megkapnunk először, csak később készült el, majd az összes többit, és végül az odont. 

Mire ezzel is végeztem, teljesen ki voltam készülve, annyira tele voltam. Majd Kiyo elkezdte készíteni az utolsó fogást....itt muszáj volt minimum 20 perc szünetet tartani. :) Ez sincs rajta a képeken, de ránézésre semmi különös nem volt: darált csirkehúsból készült fasírtocskák (tsukune) erős gyömbér ízzel, aminek csak a leve került bele. Minden nagyon-nagyon finom volt, egyedül egy kis apróság nem felelt meg az én ízlésemnek, ez már nekem is extrém volt, az umeboshi. Ez nem más, mint egy nagyon savanyú-sós ízű japán szilva, amit amolyan kompótként, savanyúságként szoktak tálalni.

A kis adagok miatt volt becsapós ez a  vacsora, ugyanis az elején még nem tudtam, hogy kb. 10-féle kis adagot fogok végigkóstolni, akkor az elején jobban spóroltam volna a hellyel. :) 18:00-körül érkeztünk haza, és kb. 21:45-kor jöttem el. Ezidő alatt végig ettünk valamit.... :) Nagyon hálás voltam a családnak (különösen a profi séfnek) ezért a kulináris utazásért! :) És ők is nagyon örültek, hogy ennyire ízlett nekem minden. Elmondásuk szerint sokan meg sem kóstolnák ezeket....hát igen, nagyon más ízek, más kultúra.

Koncerten - Imperial State Elelectric, Backyard Babies

Nov. 9., hétfő: Végre elérkezett a koncert napja, amire már régóta vártunk. Marci így még hétfőn is volt velem, mint általában, és kedden délelőtt ment vissza Bp.-re. 5 együttes jött Svédországból, amelyek közül kettőt nagyon szeretünk, egy érdekelt minket, a két előzenekar pedig az alapján, hogy belehallgattunk, nem kifejezetten nyerte el a tetszésünket. Ez egyáltalán nem is volt gond, mivel a több fellépő miatt a koncert már 18:00-kor elkezdődött, ami elég korán volt még. Mi nagyjából 19:45-kor érkeztünk meg az Arenába, pontosan akkor, amikor az Imperial State Electric kezdődött. (A képek telefonnal készültek, ezért nem olyan fantasztikus minőségűek, de legalább vannak :) )

Ezután pedig az egyik nagy kedvencünk, a Backyard Babies kezdte el hibátlan műsorát. :) Minden nagyon rendben volt, jól szólt, a legnagyobb slágereket játszották el, szóval nagyon-nagyon jó kis este volt.

Marci még egy gitárpengetőt is elkapott Dregen aláírásával és arcképével, amit természetesen én kaptam meg, nagyon örültem neki. :)

Az utolsó fellépőnél, a Graveyardnál már kicsit hátrébb helyezkedtünk, ott már nem voltunk olyan nagy extázisban. :) A svéd felhozatalból erről a vonalról már csak egy másik nagy kedvencünk, a Horisont hiányzott, ami csodák csodájára dec. 15-én jön Bécsbe, szóval nem marad ki, és már nagyon várjuk. :)

Napsütéses hétvége Marcival - Belvedere, Kahlenberg

Nov. 7-8.: Marci nov. 6-án, pénteken este jött hozzám ismét. Másnap nem volt olyan nagyon jó idő, elég borús volt, de ettől függetlenül nem maradtunk egész nap itthon. Délután elmentünk a Schloss Belvedere udvarába. Nagyon szép, de jó időben biztosan sokkal szebb, a virágokat ugyanis már kiásták télre (akárcsak Schönbrunnban), így egy kicsit kopárabb, szürkébb hangulata van.

Szombattal ellentétben vasárnap viszont olyan nagyon gyönyörű idő volt, hogy teljesen elfeledtette az előző napi szürkeséget. Hihetetlen, novemberben szerintem még soha sem tapasztaltam ilyen jó időt. Kb. 18-20 fok volt átlagosan, de amikor a napon voltunk, szerintem több is, tényleg rövid ujjús idő volt. Nagyon örültem, hogy végre Marci is láthatta Bécset napsütésben, nem csak esőben. :) Az utóbbi 1-2 hétben mindig napsütésre ébredtem, ezért is bosszantott nagyon, hogy mire megjött, megint elromlott az idő. A tavaszi időt kihasználva busszal felmentünk egy nagyon szép kilátóhelyre, Kahlenbergre. Innen az egész várost be lehet látni. Amikor felértünk, nagyon sok ember volt a kiépített kilátónál, így inkább el is indultunk lejjebb. :P A hegyoldal tele van szőlőbirtokokkal, és találtunk egy nagyon jó piknikre alkalmas helyet a szőlőtőkék mellett tökéletes kilátással, itt ebédeltünk meg.

Felfelé busszal mentünk, lefelé viszont gyalog. Közvetlen busz vitt fel Heiligenstadttól a kilátóhoz, így elég egyszerű volt a megközelítés. Tavasszal viszont majd felfelé is kinézünk valami jó túraútvonalat. Útközben már lent a lakórésznél az egyik utcában összetalálkoztunk egy nagyon aranyos macskával. :) Odajött hozzánk, nagyon barátságos volt, és engedte, hogy simogassuk *.* Nagyon szép, ápolt félperzsa szobacica volt. Amikor fényképeztünk, persze mindig elkezdett mászkálni, így éppen soha nem nézett a kamerába, aztán pedig a fű legelésével volt elfoglalva. :P

Amikor leértünk, felszálltunk a metróra, és egy kicsit kinéztünk még a Donauinselre is. Innen látni lehetett ismét Kahlenberget is.

Ez volt az eddigi legjobb hétvégém itt, ilyen ideális időben, jó programmal, Marcival. :)

Múzeumok éjszakája ( okt. 3. )

Az elmúlt időszak legfontosabb eseményei közül kifelejtettem a Múzeumok éjszakáját (Lange Nacht der Museen). Kb. 12 Euroért (már nem emlékszem pontosan) lehetett venni egy jegyet, amivel közel 50 múzeumot lehetett látogatni október 3-án 18:00 és 01:00 között. Elég nagy feladat volt kiválasztani, hogy ennyi idő alatt melyeket érné meg a legjobban megtekinteni, így olyanok is felkerültek végül a listámra (pl. mert az egyik közelében volt), amit végül inkább kihagytam volna, nem érte meg....Legjobban az Albertinaba szerettem volna menni Edvart Munch norvég festő képei miatt. Már nagyon régóta rajongok értük, mert nagyon magával ragad a hangulatuk...ezeket szépen le is fényképeztem (szabad volt!) :). Remélem nem teszek semmi törvénybe ütközőt, ha ezeket ezúttal közszemlére teszem. :) Egyébként még a Leopold múzeumban Egon Schiele és Gustav Klimt képei is nagyon lenyűgöztek, de azokat sajnos már nem tudtam lefényképezni :( ...mert lemerült a fényképező, miért is ne....mivel elfelejtettem megnézni, hogy hogy állnak az elemek... :P

Holdfény I     1896

Női fej a parton (nekem elég furán hangzik, de csak így van....Frauenkopf am Strande/ Woman's head against the shore) 1899    - ránézésre rendkívül norwegian black metal :P

Madonna 1895/1902

Ennek sajnos már nem tudom a címét :(

Vámpír II 1895/1902

A sikoly 1893 (ezért sorba kellett állnom, hogy le tudjam fényképezni) 

A félelem 1896

Az elmúlt időszak legfontosabb eseményei

Ennyi idő kihagyás után végre sikerült magam rászánni egy újabb bejegyzésre. A következő nem egy hónap múlva fog jönni, ígérem. :) A hosszú csend oka annyi volt, hogy elég mozgalmas időszakon vagyok túl. Bár tulajdonképpen nem is ez a fő ok, hanem az, hogy mindent gyönyörűen le akartam írni, az események viszont addig halmozódtak, hogy már a gondolattól is rosszul voltam, hogy mindezt hetekre visszanyúlóan írjam le…de hát ugye maximalista vagyok, jól akartam csinálni, csak éppen lusta is vagyok hozzá. Így hát úgy döntöttem, hogy lejjebb adok az igényekből (na meg képtelenség is részletesen leírni mindent, hiszen már alig emlékszem), és inkább leírom az elmúlt 1,5 hónap legfontosabb eseményeit.

Szept. 12-15.: Érkezés utáni tréning

Ezen a hétvégén elvileg haza szerettem volna menni, egyrészt, mert nagyon sok cuccom volt még otthon, és főképp, mert már nagyon hiányzott Marci, ennyi időt nem sűrűn voltunk még külön. Alig egy héttel előtte azonban megtudtam, hogy 12-15-ig, azaz szombattól keddig lesz az érkezés utáni (On-Arrival) tréningem. Hát nem kifejezetten örültem, a felsoroltakon kívül azért sem, mert a grenzenlosos csapatunkból csak én és Betty (francia lány) voltunk beosztva erre az időpontra….ha már menni kellett, szerettem volna a többiekkel menni. De persze jó volt sok új önkéntest megismerni. Összesen 17-en voltunk, ebből rajtam kívül 5 magyar önkéntes volt. Jó, hogy voltak magyarok is, de őszintén szólva engem ez annyira nem dobott fel. Ha már ez egy nemzetközi/ interkulturális csereprogram (interkultureller Austausch), akkor nem az a célom, hogy magyarokkal legyek és magyarul beszéljek (ha ezt akarnám, otthon is maradhattam volna), hanem épp az ellenkezője. Azt hiszem sikerült is megtalálnom a középutat. Kerültem a teljesen homogén magyar csoportot, és ha magyarokkal is voltam együtt, egymás között akkor is igyekeztünk angolul beszélni, hogy a többiek is értsék. És hát igen, itt is főként angolul kellett beszélni, de azért volt 1-2 emberke, akikkel németül is lehetett. De amúgy kifejezetten örülök, hogy angolul is beszélhetek, mint már említettem korábban a többi grenzenlos önkéntessel kapcsolatban.

Ami még szuper volt, hogy egy svéd lány is volt köztünk. Bár a tréning Bécsben volt, egy hotelben kellett maradni, ahol maga a tréning is megrendezésre került, vagy legalább is a délelőtti elfoglaltságok. A hotelben 2 ágyas szobákban aludtunk, és úgy intéztük, hogy a svéd lánnyal, Rebeccával, együtt legyünk. Nagyon le volt nyűgözve a „fantasztikus” svéd nyelvtudásomtól, de ami talán még ennél is nagyobb benyomást tett rá, az a kultúráról, az országról való ismeretem. Malmöből jött, ezért borzalmasan erős akcentussal beszélt, tudni illik a déli részen (Skåne) nagyon jellegzetes kiejtéssel beszélnek, szinte már olyan, mintha dán lenne. Szóval jó kis tréning volt ez a ”skånska” értéséhez is, a végére már egészen belejöttem. :) Persze rengeteget felejtettem már, többször beszéltünk inkább angolul, de akkor is jó volt nagyon, hogy tudtam anyanyelvűvel is svédül beszélni. 

De vissza  a tréningez: délelőttönként javarészt csapatépítő meg mindenféle egyéb feladatok voltak, kérdéseket beszéltünk meg az EVS-sel kapcsolatban, együtt megebédeltünk, majd délután általában mentünk valamerre a városban, ahol szintén mindig volt valamilyen feladatunk is. Fura volt amúgy, hogy Bécsben voltunk, mégsem aludhattam a lakásban, hanem a hotelben kellett maradni...érdekes, hogy ott így a bécsi lakásba volt honvágyam, nagyon jó érzés volt utána hazaérni, és Caronak is nagyon örültem, mikor végre ő is hazajött.

Szept. 18-20.: Hazajöttem

Mióta kint vagyok, szeptember 18-án jöttem haza először, tehát majdnem 3 hétig nem találkoztunk Marcival, ez nem volt túl kellemes…és a hétvége is rendkívül mozgalmasra sikeredett, szóval nem nagyon volt időnk egymásra. Kicsit csalódott voltam, mikor hazaérkeztem, ugyanis nem kerített hatalmába a nagy eufória, hogy végre itthon vagyok…igazából Bécsben összességében jobban érzem magam, főleg, hogy még most a „felfedező” stádiumban vagyok. :) Másrészt viszont Marci borzalmasan hiányzott már, úgyhogy az volt a lényeg, hogy végre együtt lehettünk...már amennyit sikerült. 

Péntek este értem haza, szombaton vendégül láttuk Marci egyik rokonát Svédországból. Ebédre volt hivatalos hozzánk, így egész délelőtt főztünk (vaddisznópörköltet, amihez a húst még apától kaptuk), majd megérkezett, ebédeltünk, beszélgettünk, este pedig egy street food fesztiválra mentünk. Vasárnap ebédre Marci szüleihez mentünk, ahova szintén látogatók jöttek, így végre megismerhettem a rokonokat Svájcból: Joe bácsit, Marci anyukájának a bátyját, és a feleségét, Karint. Karin német, de folyékonyan beszél magyarul, szinte hihetetlen, mennyire jól. Jóformán egész nap ott voltunk, majd este visszajöttem Bécsbe.

Okt. 1.: Az új lakótárs érkezése

Okt. 1-én érkezett az új lakótársunk. A volt lakótársunk, Nadine, az ezt megelőző nap költözött ki, így amint tudtam, át is költöztem az ő szobájába, ahogy ezt már régebben megbeszéltük. Lelkiismeret-furdalásom volt, hogy így az új lakótárs lesz a kis szobában, de nekem már nagyon szükségem volt a nagyobbra….a régiben Marcit nem is tudtam volna normálisan fogadni. Így szépen átpakoltam a cuccaimat, kitakarítottam, berendezkedtem. (A szobáról majd igyekszem képeket csinálni) Délután már arra értünk haza, hogy az új lakótárs, José, már a lakásban volt. Szintén Spanyolországból jött, 30 éves (de egyáltalán nem tűnik annyinak…) és nagyon-nagyon kedves. Nagyon örült neki, hogy egy némettel és egy némettanárral lakhat együtt, elég jól is beszél németül, nagyjából középfokon. Ő is szeptemberben született, mint Caro és én. :) Eléggé egy hullámhosszon vagyunk sok mindenben, így nagyon örültem, hogy őt kaptuk Nadine helyére…másnap el is mentünk még 2 másik önkéntessel és az egyikük 2 barátnőjével együtt Schönbrunnba piknikezni (ahonnan kb. 3-4 óra ülés után elzavart minket egy ember, miszerint nem lehet a dombon lévő fűre ülni /”Keine Liegewiese!”/…de amúgy nagyon jó nap volt. Caro természetesen nem jött velünk, ugyanis időközben kiderült, hogy bár jó vele együtt lakni, mert rendszerető, csendes, nagyon antiszociális…mindenhova egyedül akar menni, egyszer csak bejelenti, hogy elmegy, és egyedül járja a várost…mint az első napon. A közös programokkal kapcsolatban mindig van valami kifogása….ez nem valami jó...nem igazán tudok azonosulni az ilyen emberekkel. Ha hazajövök a hétköznapokon, és is csak egyedül szeretnék lenni, pihenni, az otthoniakkal beszélni, de a hétvégén semmiképp. A többiek mindig kérdezik, hogy ő hol van, amire elég nehéz normálisan válaszolni, mert fura, hogy amúgy ráérne, mégis inkább egyedül szervez magának programot...nem is szeret amúgy másokhoz alkalmazkodni. A piknikkel az volt a legnagyobb baja, hogy az ebédidő másoknak mit jelent…na mindegy.

Okt. 9-13.: Marci látogatása

Okt 9-én pedig végre jött Marci. Csütörtök este érkezett, másnap jött velem a munkába, és kedd délelőtt ment vissza, így hétfőn is jött velem. Andrea és Caro azt mondták, hogy bármikor jöhet, ha itt van, nagyon szimpatikus is volt nekik, főleg Caronak. És nagyon ügyesen gyakorolta is a németet! :) Nagyon-nagyon jó volt, hogy ilyen sokáig tudott maradni, és az is szuper, hogy extrém olcsón sikerült megvennie a buszjegyet oda-vissza. Az idő nem volt a legjobb, de persze ez nem állított meg minket semmiben. Szombat este koncerten voltunk, egyébként meg bejártuk a legfontosabb helyeket, Schönbrunnban láttunk legalább 4 mókust is, és volt, amelyiket meg is tudtuk etetni. Az egyikről sikerült egy kevésbé jó képet is csinálni. Nagyon aranyosak, akkor is belemásznak az ember kezébe, ha nincsen benne semmi, aztán csalódottan néznek. Még jó, hogy amúgy tele van az erdős rész makkal, és lehet nekik gyűjteni.

Okt. 22-26.: Hosszú hétvége otthon

Okt. 22-én én mentem haza. Bár nincs kifejezetten honvágyam, és nagyon jól érzem magam itt, most már nagyon vártam, hogy otthon legyek Pesten. Most nem olyan volt, mint amikor először hazajöttem. :) Csütörtök este értem haza, mivel pénteken valamiért nem volt iskola. Nem mindenhol, de abban, ahova a mi gyerekeink járnak, éppen nem, úgyhogy ez nagyon jól jött. :) Hétfőn, 26-án, pedig Ausztriában volt a nemzeti ünnep, így egy hosszú hétvégét lehettem otthon. Pénteken Szentendrén voltunk, eredetileg Visegrádra akartunk menni, csak elnéztük a buszt, de Szentendrén is nagyon jó volt, nekem személy szerint az egyik kedvenc helyem Magyarországon. Este pedig koncertre mentünk (Új látásmód fúzió :) ), amit már nagyon vártam, és borzasztó jó is volt. :) Másnap apáékkal találkoztunk, az Aquaworldben töltöttük velük a délutánt, vasárnap pedig szokás szerint Marci szüleihez mentünk át ebédre. Hétfőn délelőtt egy pár órát külön voltunk Marcival, mert be kellett mennie az egyetemre, addig elmentem venni pár dolgot, majd ebédre újra együtt voltunk. Este a 7 órakor induló busszal jöttem vissza Bécsbe. Szóval eseménydús, nagyon jó hosszú hétvége volt, mert végre igazán együtt tudtunk lenni. Legközelebb majd Marci jön hozzám nov. 6-án, majd utána igyekszem írni.