Csak rászántam magam, hogy végre elkezdjem írni a blogot… ami őszintén
szólva eléggé nehezemre esett. J Főként azért, mert már lassan egy hónapja itt
vagyok, és tudtam, hogy ezt mind be kellene pótolnom valahogy. Illetve aki
tudja, hogy mennyit kellett írnom az elmúlt 1 évben, azt is tudja, hogy az írás
mostanában nem a kedvenc tevékenységem. J Most pedig épp betegen ülök itthon (semmi vészes,
csak megfázás), így itt a remek alkalom, hogy begépeljem az elmúlt egy
hónapomat. J A blog által most már mindenki követni tudja,
hogy mi történik velem, igyekszem dokumentálni a legfontosabb történéseket. Ami nem jelenti azt, hogy innentől kezdve ne
írhatna nekem bárki bármikor…csupán a „Mi történt veled mostanában?” kérdésre
nem lesz ezentúl szükség, és jöhetnek a reakciók, további konkrét kérdések. J
Szeptember 1-én utaztam ki Bécsbe, hogy 10 hónapig egy EVS-projektben
vehessek részt. EVS = European Voluntary Service= Európai Önkéntes Szolgálat.
Idén márciusban pályáztam több bécsi szervezethez, majd áprilisban jelezték,
hogy a Kindergruppe Kirikuhoz választottak ki 10 hónapra, azaz 1 tanévre, szeptember
1-től június 30-ig.
Idén júliusban végeztem némettanár és magyar mint idegen nyelv tanára
szakon. Német szakon az ember a tanulmányai során szinte kizárólag a szakszókinccsel
foglalkozik, német nyelven olvas szak- és szépirodalmat, ami egy rendkívül
hasznos és magas szintű teljesítmény. A nyelvtanulásban ez szokott az utolsó
lépcsőfok lenni. A probléma azonban az, hogy a hétköznapokhoz szükséges szókincs
feledésbe merül, vagy soha nem is sikerült igazán elsajátítani. Ezt tapasztalom
én is a mindennapokban: magas szintű témákról folyékonyan tudok beszélni, de ha
a gyerekekkel csinálunk valami kreatívat, pl. origamizunk, barkácsolunk, vagy
arról beszélünk, hogy mit kellene főzni, csak nyökögök, mert nem ismerem a
szavakat. Többek között azért sem, mert soha sem volt ezekre szükségem. De most
itt a lehetőség, hogy a mindennapokban szépen magamba szippantsam a hiányzó
tudást. J
Tehát az EVS-sel a célom első sorban a német nyelvtudásom olyan magas
szintre emelése, amennyire csak lehetséges. Aki ismer, az tudja, hogy
maximalista vagyok, és enélkül nem is tudnám magam igazán jónak nevezni a
szakmámban….különösen, mivel további külföldi (svédországi) terveink vannak, elengedhetetlennek
tartom - nem anyanyelvi beszélőként-, hogy ne töltsek el hosszabb időt egy célnyelvi
országban, ami az én esetemben Ausztria lett.
És ekkor jöhet a kérdés, hogy „De miért éppen EVS, és mi ez egyáltalán?
Miért nem „rendes” munkát kerestél?”. Mivel némettanár szakon végeztem, azt
hiszem, nem lett volna egyszerű szakmába illő munkát találnom német
nyelvterületen. Esetleg a másik szakommal, a magyar mint idegen nyelvvel, de
épp hogy a lehető legkevesebbet szeretnék itt magyarul beszélni, másrészt
szerintem amúgy sem olyan könnyű MID tanárként külföldön elhelyezkedni,
tapasztalat nélkül. Ami miatt tehát igazán jó nekem az EVS, hogy gyerekekkel
foglalkozhatok, így szakmai tapasztalatnak is elkönyvelhetem. De mivel
középiskolai tanárként végeztem, és itt alsó tagozatos gyerekekkel töltöm a
napjaimat, a szakmai tapasztalatom bővítése lenne a legmegfelelőbb
meghatározása az itteni tevékenységemnek. És amiért még különösen jó az EVS,
hogy gyakorlatilag semmire nincsen gondom. Hogy mire is gondolok, és hogy hol
is vagyok és mit is csinálok pontosan, azt a következő bejegyzésben foglalom össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése