Érkezésem (09.01.)

Végre arról is ejtek pár szót, hogy hogyan is teltek a napjaim eddig. Mivel egy hónap távlatából próbálom visszaidézni az eseményeket, csak a legfontosabbakra térek ki.

Szeptember 1-jén utaztam Bécsbe. Terveim szerint vonattal akartam érkezni, ami azonban meghiúsult. Akkoriban volt a legnagyobb felfordulás Budapesten menekültügyben, éppen aznap zárták le a Keletit, ahonnan az én vonatom is indult volna….én viszont mindenképp meg akartam érkezni aznap Bécsbe, így Marcival kerestünk oszkáron egy autót, amire sikerült is gyorsan helyet foglalnom. A pályaudvarnál hihetetlen állapotok voltak….mintha háború lett volna, nagyon nyomasztó, elkeserítő. A Keleti aluljáró részében ott feküdt a sok menekült továbbra is, amit már sajnos volt alkalmam élőben is látni. Most viszont a pályaudvar előtti rész is tele volt velük. Hangosan tüntettek, amiért nem engedték őket tovább Ausztria felé Szóval ilyen háborús helyzetben kellett elválnunk egymástól Marcival…ezért valahogy nem is sikerült beleélnem magam a helyzetbe, inkább abba, hogy nagyon aggasztó helyzetben hagyom itt az országot.

De végül szerencsésen megérkeztem Bécsbe. A megbeszélt helyszínen várt a mentorom, Monika. Ő az egyik kislány anyukája, aki a Hortba jár. 40 év körüli, rendkívül fiatalos, kedves és jófej díszlettervező. Az érkezésem után együtt mentünk el a szállásomra. Egy lakásban fogok lakni két másik önkéntessel. Az egyikük Caro, aki 19 éves és Drezdából, Németországból jött. Nagyon örültem, hogy egy német lánnyal lakhatok együtt, így minden nap kapcsolatban lehetek a „németországi némettel”. :) Amit azonban ő beszél, sok mindennek nevezhető, de Hochdeutschnak biztosan nem. Borzalmasan erős akcentusa van, őszintén szólva elég nehezen is értem, mivel tudván, hogy jól beszélek németül, egyáltalán nem is figyel oda rá. De nem is kell, hiszen így autentikus, jó kis gyakorlás. :) Az pedig egyáltalán nem tűnik fel, hogy 19 éves. Nagyon érett, sokszor még önállóbbnak is tűnik, mint én. Első nap egyedül akarta bejárnia  várost, amit kicsit zokon is vettem…máig sem értem, hogy miért, de mint kiderült, nem miattam, hiszen azóta is nagyon jóban vagyunk. 

A másik lakótársam, Nadine, 25 éves és Spanyolországból jött. Igazából már nem sokáig lesz a lakótársam, szeptember végén/ október elején el fog költözni, mivel ő már lassan egy éve itt van, és le fog járni az EVS-e. Ennek igazából Caro is és én is nagyon örülünk. Én még talán jobban is, mivel ha ő elköltözik, átköltözhetek a szobájába, ami kétszer nagyobb mint az enyém. Előtte ő lakott az én szobámban, csak amint elköltöztek a lakótársai, élt a lehetőséggel, és szobát cserélt. Nem csoda. Az én szobám elég kicsi. Nincs vele gond, van benne minden, de így, hogy a másik két szoba ehhez képest luxus, én is élni fogok a lehetőséggel. A jövőbeli szobámban egy franciaágy és kanapé is lesz, tehát igencsak alkalmas arra, hogy majd Marcit is vendégül lássam. Ami hát természetesen havonta egyszer legalább tervben is van, hiszen csak így tudjuk kibírni egymás nélkül ezt a 10 hónapot. Havonta egyszer terveim szerint én is haza fogok menni, de csak Pestre. Nyíregyházára majd csak karácsonykor tervezek. A szobacserén kívül azért sem bánjuk, hogy Nadine el fog költözni, mert az életvitele nem igazán egyezik a miénkkel….nagyon kedves lány, amikor beszélgetünk, ami viszont nem fordul elő olyan gyakran, mivel vagy itt van nála a barátja, vagy nincs itthon, vagy alszik (és hát elég sokáig szokott). Ezen kívül viszont borzalmasan hangos és rendetlen, különösebben nem zavarja, ha bármivel is zavar minket. Sokszor pl. éjfélkor kezd el főzni, nem éppen a leghalkabban. Meg vannak még hasonló dolgok, de nem sorolom fel mindet. A lényeg, hogy így, hogy hamarosan elköltözik, felesleges konfrontálódni vele. ha itt maradna, természetesen meg kellene beszélni, mert a további 10 hónapra viszont tarthatatlan lenne ez az állapot. Közben az is kiderült, hogy az új lakótársunk is spanyol lesz, de fiú….érdekes. :) Ennek először nem nagyon örültem, de aztán elgondolkoztam…a lányokkal mindig csak a baj van, egy fiúval talán kevesebb lesz. Ha meg mégis, majd megneveljük. :) Szóval a lakással azt hiszem, nagyon nagy szerencsém van. Jó helyen van, közel a centrumhoz, gyalog kb. 3 percre van két metróvonal megállója, a Hort 3 metrómegállóra van, csak az utcában 3 szupermárket van, a szomszédos utcával együtt 5, ezen kívül van gyógyszertár, nyomtató, nyelviskola, étterem, kávézó, stb. …szóval tényleg minden van a közelben.

Az érkezésem másnapján pedig fogtam magam szépen, és felderítettem a várost. Ugyebár nem egyedül szerettem volna, de mivel Caro egyedül akart körülnézni, nem volt más választásom. Aztán végül kifejezetten pozitívan éltem meg, hogy egyedül mászkálhattam a városban, mert így volt lehetőségem elmerengni nyugodtan a város szépségeiben. :) Természetesen megnéztem a legjelentősebb nevezetességeket, mint a Stephansdom, Hofburg + Burggarten, Museumsquartier, Parlament, Burgtheater, Rathaus. A kedvencemet, Schönbrunnt a végére hagytam hazafelé jövet, ugyanis 2 metrómegállóra lakom tőle. J Nagyon gyönyörű, és ilyenkor nem magára a kastélyra gondolok, hanem a Schlossgartenre, Szerintem az egyik legszebb a világon. Így szépen nyugodtan bejártam, és a különböző pontjain megálltam, leültem, elmerengtem. :)