Autentikus japán vacsora

Ahogy ígértem, igyekszem belehúzni a bejegyzések gyártásával, amit azt hiszem ezen a hétvégén elég jól sikerült teljesítenem. :) Itt különösen figyeljetek a piros színű szavakra, mert rákattintva linkeket rejtenek. :)

November 11-én, szerdán este Japánba utaztam. Na nem a szó szoros értelmében, de kulturálisan mindenképp. :) A napköziben van egy japán kislány, Niko, akinek az anyukája, Yuki, meghívott magukhoz vacsorára. Egyrészt, mert nagyon kedves, másrészt meg persze mert nagyon jóban vagyok Nikoval. Varrtam az egyik plüss macskájának egy kis kabátkát, ami nagyon lenyűgözte a családot... :) Yuki nagyon örült neki, mikor mondtam, hogy nagyon szeretem az ázsiai konyhát. Külön kiemeltem, hogy nem kell semmin sem változtatni, minden legyen autentikus japán, ahogy amúgy is készítenék. Így is lett. Végre megismerhettem mást is a sushin és a remenen kívül (amelyek amúgy talán a legkedvencebb ételeim). Az apa, Kiyo főzött, aki egyébként karmester, ezért nagyon sokat van külföldön. A kép segítségével felsorolom, hogy mi volt a menü.

Az érkezéskor 4 salátaféleség volt az asztalon. A képen bal oldalon az első tálban látható az algasaláta uborkával. Mellette, középen pedig tofu. Már sajnos nem emlékszem, hogy mi volt az a kis fekete valami benne, talán az is alga volt, csak más formában. A harmadik tálkában felül pedig krumplisaláta van, persze ez is japános ízvilágú. Az alsó tálkában jamgyökér látható, ami kb. gyufaszál vékonyságúra volt vágva, és őrölt shiso levéllel volt megszórva. Először ez a négy tálka volt az asztalon. Miközben mi az asztalnál ültünk és elkezdtünk enni, Kiyo folyamatosan főzött, gondoltam, lesz mellé még valami.

Mikor már végigkóstolgattam a salátákat - ami mind nagyon finom volt -, utána kaptam egy kis tálkába rizst (olyan igazi japán ragacsosabb rizst :) ), valamint hozzá egy kis halikra rudat, ami a képen középen a kis zöld tányéron látható, és mentaiko a japán neve. Ez is nagyon finom volt, elég sós, ezért nagyon jól passzolt a semlegesebb ízű rizshez. Kaptam mellé egy kis uborkát is (nukazuke), ami a mi savanyú uborkánk megfelelője, csak az elkészítés módja teljesen más. Kiyo egy nagy műanyag dobozból ásta elő, ami mintha földdel lett volna tele...érdekes látvány volt. :D Mint utólag kiderült, az rizskorpa volt, ebben kell fermentálni az uborkát, ami ezáltal jellegzetes ízt kap. Valahogy így nézett ki (a kép az internetről van, sajnos nem ott fényképeztem, de pont így nézett ki):

Mindezek után már kezdtem igencsak tele lenni, mikor Kiyo tálalta a miso levest (ez nincs rajta a képen), ami javarészt algát és tofut tartalmazott. Ha ez nem lenne elég, végül megérkezett a főétel, az odon, ami a 2. képen legalul látható. Lénygében ez egy leveses egytálétel, amiben volt főtt krumpli, tojás, alga, retek, egy kisebb batyuformájú levesbetét halból és tojásfehérjéből, valamint konjakból készült kocsonyás állagú levesbetét. Egyébként a konjakból csinálják a "no carb" (szénhidrátmentes) tésztákat rendkívül alacsony szénhidráttartalma miatt. Hagyományosan a miso levest kellett volna megkapnunk először, csak később készült el, majd az összes többit, és végül az odont. 

Mire ezzel is végeztem, teljesen ki voltam készülve, annyira tele voltam. Majd Kiyo elkezdte készíteni az utolsó fogást....itt muszáj volt minimum 20 perc szünetet tartani. :) Ez sincs rajta a képeken, de ránézésre semmi különös nem volt: darált csirkehúsból készült fasírtocskák (tsukune) erős gyömbér ízzel, aminek csak a leve került bele. Minden nagyon-nagyon finom volt, egyedül egy kis apróság nem felelt meg az én ízlésemnek, ez már nekem is extrém volt, az umeboshi. Ez nem más, mint egy nagyon savanyú-sós ízű japán szilva, amit amolyan kompótként, savanyúságként szoktak tálalni.

A kis adagok miatt volt becsapós ez a  vacsora, ugyanis az elején még nem tudtam, hogy kb. 10-féle kis adagot fogok végigkóstolni, akkor az elején jobban spóroltam volna a hellyel. :) 18:00-körül érkeztünk haza, és kb. 21:45-kor jöttem el. Ezidő alatt végig ettünk valamit.... :) Nagyon hálás voltam a családnak (különösen a profi séfnek) ezért a kulináris utazásért! :) És ők is nagyon örültek, hogy ennyire ízlett nekem minden. Elmondásuk szerint sokan meg sem kóstolnák ezeket....hát igen, nagyon más ízek, más kultúra.