Az elmúlt időszak legfontosabb eseményei

Ennyi idő kihagyás után végre sikerült magam rászánni egy újabb bejegyzésre. A következő nem egy hónap múlva fog jönni, ígérem. :) A hosszú csend oka annyi volt, hogy elég mozgalmas időszakon vagyok túl. Bár tulajdonképpen nem is ez a fő ok, hanem az, hogy mindent gyönyörűen le akartam írni, az események viszont addig halmozódtak, hogy már a gondolattól is rosszul voltam, hogy mindezt hetekre visszanyúlóan írjam le…de hát ugye maximalista vagyok, jól akartam csinálni, csak éppen lusta is vagyok hozzá. Így hát úgy döntöttem, hogy lejjebb adok az igényekből (na meg képtelenség is részletesen leírni mindent, hiszen már alig emlékszem), és inkább leírom az elmúlt 1,5 hónap legfontosabb eseményeit.

Szept. 12-15.: Érkezés utáni tréning

Ezen a hétvégén elvileg haza szerettem volna menni, egyrészt, mert nagyon sok cuccom volt még otthon, és főképp, mert már nagyon hiányzott Marci, ennyi időt nem sűrűn voltunk még külön. Alig egy héttel előtte azonban megtudtam, hogy 12-15-ig, azaz szombattól keddig lesz az érkezés utáni (On-Arrival) tréningem. Hát nem kifejezetten örültem, a felsoroltakon kívül azért sem, mert a grenzenlosos csapatunkból csak én és Betty (francia lány) voltunk beosztva erre az időpontra….ha már menni kellett, szerettem volna a többiekkel menni. De persze jó volt sok új önkéntest megismerni. Összesen 17-en voltunk, ebből rajtam kívül 5 magyar önkéntes volt. Jó, hogy voltak magyarok is, de őszintén szólva engem ez annyira nem dobott fel. Ha már ez egy nemzetközi/ interkulturális csereprogram (interkultureller Austausch), akkor nem az a célom, hogy magyarokkal legyek és magyarul beszéljek (ha ezt akarnám, otthon is maradhattam volna), hanem épp az ellenkezője. Azt hiszem sikerült is megtalálnom a középutat. Kerültem a teljesen homogén magyar csoportot, és ha magyarokkal is voltam együtt, egymás között akkor is igyekeztünk angolul beszélni, hogy a többiek is értsék. És hát igen, itt is főként angolul kellett beszélni, de azért volt 1-2 emberke, akikkel németül is lehetett. De amúgy kifejezetten örülök, hogy angolul is beszélhetek, mint már említettem korábban a többi grenzenlos önkéntessel kapcsolatban.

Ami még szuper volt, hogy egy svéd lány is volt köztünk. Bár a tréning Bécsben volt, egy hotelben kellett maradni, ahol maga a tréning is megrendezésre került, vagy legalább is a délelőtti elfoglaltságok. A hotelben 2 ágyas szobákban aludtunk, és úgy intéztük, hogy a svéd lánnyal, Rebeccával, együtt legyünk. Nagyon le volt nyűgözve a „fantasztikus” svéd nyelvtudásomtól, de ami talán még ennél is nagyobb benyomást tett rá, az a kultúráról, az országról való ismeretem. Malmöből jött, ezért borzalmasan erős akcentussal beszélt, tudni illik a déli részen (Skåne) nagyon jellegzetes kiejtéssel beszélnek, szinte már olyan, mintha dán lenne. Szóval jó kis tréning volt ez a ”skånska” értéséhez is, a végére már egészen belejöttem. :) Persze rengeteget felejtettem már, többször beszéltünk inkább angolul, de akkor is jó volt nagyon, hogy tudtam anyanyelvűvel is svédül beszélni. 

De vissza  a tréningez: délelőttönként javarészt csapatépítő meg mindenféle egyéb feladatok voltak, kérdéseket beszéltünk meg az EVS-sel kapcsolatban, együtt megebédeltünk, majd délután általában mentünk valamerre a városban, ahol szintén mindig volt valamilyen feladatunk is. Fura volt amúgy, hogy Bécsben voltunk, mégsem aludhattam a lakásban, hanem a hotelben kellett maradni...érdekes, hogy ott így a bécsi lakásba volt honvágyam, nagyon jó érzés volt utána hazaérni, és Caronak is nagyon örültem, mikor végre ő is hazajött.

Szept. 18-20.: Hazajöttem

Mióta kint vagyok, szeptember 18-án jöttem haza először, tehát majdnem 3 hétig nem találkoztunk Marcival, ez nem volt túl kellemes…és a hétvége is rendkívül mozgalmasra sikeredett, szóval nem nagyon volt időnk egymásra. Kicsit csalódott voltam, mikor hazaérkeztem, ugyanis nem kerített hatalmába a nagy eufória, hogy végre itthon vagyok…igazából Bécsben összességében jobban érzem magam, főleg, hogy még most a „felfedező” stádiumban vagyok. :) Másrészt viszont Marci borzalmasan hiányzott már, úgyhogy az volt a lényeg, hogy végre együtt lehettünk...már amennyit sikerült. 

Péntek este értem haza, szombaton vendégül láttuk Marci egyik rokonát Svédországból. Ebédre volt hivatalos hozzánk, így egész délelőtt főztünk (vaddisznópörköltet, amihez a húst még apától kaptuk), majd megérkezett, ebédeltünk, beszélgettünk, este pedig egy street food fesztiválra mentünk. Vasárnap ebédre Marci szüleihez mentünk, ahova szintén látogatók jöttek, így végre megismerhettem a rokonokat Svájcból: Joe bácsit, Marci anyukájának a bátyját, és a feleségét, Karint. Karin német, de folyékonyan beszél magyarul, szinte hihetetlen, mennyire jól. Jóformán egész nap ott voltunk, majd este visszajöttem Bécsbe.

Okt. 1.: Az új lakótárs érkezése

Okt. 1-én érkezett az új lakótársunk. A volt lakótársunk, Nadine, az ezt megelőző nap költözött ki, így amint tudtam, át is költöztem az ő szobájába, ahogy ezt már régebben megbeszéltük. Lelkiismeret-furdalásom volt, hogy így az új lakótárs lesz a kis szobában, de nekem már nagyon szükségem volt a nagyobbra….a régiben Marcit nem is tudtam volna normálisan fogadni. Így szépen átpakoltam a cuccaimat, kitakarítottam, berendezkedtem. (A szobáról majd igyekszem képeket csinálni) Délután már arra értünk haza, hogy az új lakótárs, José, már a lakásban volt. Szintén Spanyolországból jött, 30 éves (de egyáltalán nem tűnik annyinak…) és nagyon-nagyon kedves. Nagyon örült neki, hogy egy némettel és egy némettanárral lakhat együtt, elég jól is beszél németül, nagyjából középfokon. Ő is szeptemberben született, mint Caro és én. :) Eléggé egy hullámhosszon vagyunk sok mindenben, így nagyon örültem, hogy őt kaptuk Nadine helyére…másnap el is mentünk még 2 másik önkéntessel és az egyikük 2 barátnőjével együtt Schönbrunnba piknikezni (ahonnan kb. 3-4 óra ülés után elzavart minket egy ember, miszerint nem lehet a dombon lévő fűre ülni /”Keine Liegewiese!”/…de amúgy nagyon jó nap volt. Caro természetesen nem jött velünk, ugyanis időközben kiderült, hogy bár jó vele együtt lakni, mert rendszerető, csendes, nagyon antiszociális…mindenhova egyedül akar menni, egyszer csak bejelenti, hogy elmegy, és egyedül járja a várost…mint az első napon. A közös programokkal kapcsolatban mindig van valami kifogása….ez nem valami jó...nem igazán tudok azonosulni az ilyen emberekkel. Ha hazajövök a hétköznapokon, és is csak egyedül szeretnék lenni, pihenni, az otthoniakkal beszélni, de a hétvégén semmiképp. A többiek mindig kérdezik, hogy ő hol van, amire elég nehéz normálisan válaszolni, mert fura, hogy amúgy ráérne, mégis inkább egyedül szervez magának programot...nem is szeret amúgy másokhoz alkalmazkodni. A piknikkel az volt a legnagyobb baja, hogy az ebédidő másoknak mit jelent…na mindegy.

Okt. 9-13.: Marci látogatása

Okt 9-én pedig végre jött Marci. Csütörtök este érkezett, másnap jött velem a munkába, és kedd délelőtt ment vissza, így hétfőn is jött velem. Andrea és Caro azt mondták, hogy bármikor jöhet, ha itt van, nagyon szimpatikus is volt nekik, főleg Caronak. És nagyon ügyesen gyakorolta is a németet! :) Nagyon-nagyon jó volt, hogy ilyen sokáig tudott maradni, és az is szuper, hogy extrém olcsón sikerült megvennie a buszjegyet oda-vissza. Az idő nem volt a legjobb, de persze ez nem állított meg minket semmiben. Szombat este koncerten voltunk, egyébként meg bejártuk a legfontosabb helyeket, Schönbrunnban láttunk legalább 4 mókust is, és volt, amelyiket meg is tudtuk etetni. Az egyikről sikerült egy kevésbé jó képet is csinálni. Nagyon aranyosak, akkor is belemásznak az ember kezébe, ha nincsen benne semmi, aztán csalódottan néznek. Még jó, hogy amúgy tele van az erdős rész makkal, és lehet nekik gyűjteni.

Okt. 22-26.: Hosszú hétvége otthon

Okt. 22-én én mentem haza. Bár nincs kifejezetten honvágyam, és nagyon jól érzem magam itt, most már nagyon vártam, hogy otthon legyek Pesten. Most nem olyan volt, mint amikor először hazajöttem. :) Csütörtök este értem haza, mivel pénteken valamiért nem volt iskola. Nem mindenhol, de abban, ahova a mi gyerekeink járnak, éppen nem, úgyhogy ez nagyon jól jött. :) Hétfőn, 26-án, pedig Ausztriában volt a nemzeti ünnep, így egy hosszú hétvégét lehettem otthon. Pénteken Szentendrén voltunk, eredetileg Visegrádra akartunk menni, csak elnéztük a buszt, de Szentendrén is nagyon jó volt, nekem személy szerint az egyik kedvenc helyem Magyarországon. Este pedig koncertre mentünk (Új látásmód fúzió :) ), amit már nagyon vártam, és borzasztó jó is volt. :) Másnap apáékkal találkoztunk, az Aquaworldben töltöttük velük a délutánt, vasárnap pedig szokás szerint Marci szüleihez mentünk át ebédre. Hétfőn délelőtt egy pár órát külön voltunk Marcival, mert be kellett mennie az egyetemre, addig elmentem venni pár dolgot, majd ebédre újra együtt voltunk. Este a 7 órakor induló busszal jöttem vissza Bécsbe. Szóval eseménydús, nagyon jó hosszú hétvége volt, mert végre igazán együtt tudtunk lenni. Legközelebb majd Marci jön hozzám nov. 6-án, majd utána igyekszem írni.